EN
Globális szabályozási megfelelőség műanyag alapú játékok esetén
ASTM F963, EN71 és CPSIA: A műanyag játékok biztonságát szabályozó kulcsfontosságú szabványok
A játékkészítők komoly labirintussal néznek szembe a világszerte érvényes biztonsági szabályok tekintetében. Nézzük először az amerikai piacot. Az ASTM F963 szabvány különösen arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kis alkatrészek mérete meghaladja az 1,25 hüvelyket, így megelőzve, hogy a gyermekek megfulladjanak. Ezen felül a CPSIA szigorú korlátokat állapít meg az olyan káros anyagokra, mint a ftalátok és az ólom a gyermekjátékokban. Európában az EN71 szabvány hasonló célokat követ, de további vizsgálatokat ír elő a műanyag alkatrészek ütésállóságának tesztelésére. Ezeknek az előírásoknak a figyelmen kívül hagyása komoly következményekkel járhat a vállalkozások számára. Csak tavaly az amerikai CPSC-nek 32 különböző játékot kellett bolti forgalomból visszavonnia, mivel azok nem feleltek meg a kémiai vizsgálatoknak. Bár az egyes országok saját változataikat alkalmazzák ezeknek a szabályoknak (Kína GB 6675-ös szabványa például szigorúbb formaldehid-korlátozásokat tartalmaz, mint az EN71), a fő cél mindig ugyanaz: ezek a szabványok együttesen védelmet nyújtanak a gyermekek számára, akárhol is játszanak.
Harmadik fél általi vizsgálat és CPC tanúsítvány műanyag termékekhez
A termékek tanúsítása nem csupán papírmunka, hanem valójában kulcsfontosságú a szabályozásoknak való megfeleléshez. A megfelelő akkreditációval rendelkező laboratóriumok különféle anyagvizsgálatokat végeznek, tiltott vegyi anyagok után kutatva, mint például a kadmium és a BPA. Emellett a játékokat is alaposan tesztelik, szimulálva azt, ami több éves durva kezelés hatására történik gyermekek által. Ezen felül a gyúlékonysági szempontot is ellenőrizni kell. Ha egy vállalat az Amerikai Egyesült Államokban kíván terméket értékesíteni, elő kell állnia egy úgynevezett Gyermektermék-tanúsítvánnyal (Children's Product Certificate), amely igazolja, hogy megfelel az ASTM F963 és a CPSIA szabványoknak. A legtöbb esetben ez különféle elemzéseket is magában foglal, beleértve a kromatográfiát a szennyezőanyagok azonosításához, az anyagok nyomás alatti törési pontjának meghatározását, valamint gyorsított öregedési teszteket a hosszú távú állóság vizsgálatához. A nagy nevű márkák általában ISO/IEC 17025 akkreditált laborokon keresztül dolgoznak, mivel ezek segítenek egyszerűsíteni a világszerte szükséges jóváhagyások beszerzését. De legyünk őszinték a költségekről: egy-egy termék tesztelése általában kétezer és ötezer dollár között mozog. Mindezek a ellenőrzések biztosítják, hogy a műanyagok ne bomoljanak szét, és ne bocsássanak ki káros anyagokat a normál használat során az élettartamuk alatt.
Műanyag termékek kémiai biztonsága: mérgező anyagok kiküszöbölése
Tiltott vegyi anyagok műanyag termékekben: ftalátok, BPA, ólom és kadmium határértékek
A gyerekeknek készült játékok esetében szigorú szabályok vonatkoznak a műanyag alkatrészekben található káros anyagokra. Vegyük például a ftalátokat, amelyek olyan műanyag puhítószerek, és zavarják a hormonrendszert; az amerikai és európai biztonsági előírások szerint ezek tartalma nem haladhatja meg az 0,1 százalékot, mivel fejlődési szakaszban komoly kockázatot jelentenek. A BPA (biszfenol-A) is ilyen anyag, amelyet gyakran használnak kemény, átlátszó műanyagokban, például babaüvegekben vagy csörömpöző bögrékben. Ma már szinte mindenhol megtalálható, de tilos a BPA használata minden olyan termékben, amit a csecsemők szájukba vehetnek, mivel melegítéskor az anyag kiválik az élelmiszerbe, és hormonként viselkedik a szervezetben. A nehézfémek tekintetében a határértékek különösen szigorúak. Az ólomtartalom nem haladhatja meg a 100 ppm-t az amerikai szabályozás szerint, vagy akár az európai szabályok szerint is alacsonyabb, 90 ppm-t azoknál az alkatrészeknél, amelyeket a gyerekek megérinthetnek. A kadmium tartalmát európai szabványoknak megfelelő termékekben körülbelül 75 ppm-re korlátozzák. Ami mostanában aggasztja a szakértőket, hogy ezek a veszélyes anyagok még mindig előfordulnak a felhasznált újrahasznosított műanyagokban. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak sokkal korábban, a nyersanyagok szintjén kell ellenőrizniük az anyagokat, nem csak a késztermékeket. A harmadik fél által végzett tesztek a beérkező alapanyagokon segíthetnek problémák felismerésében, mielőtt azok eljutnának a gyártósorhoz.
Biztonságosabb műanyag anyagok: ABS, TPR és EVA korhoz illő játékok gyártásához
Egyre több játékgárt gyártó vállalat áttér olyan stabil műanyagokra, amelyekhez nem szükségesek azok a kockázatos adalékanyagok, amelyektől az emberek napjainkban tartanak. Vegyük például az ABS műanyagot. Ez elég erős anyag, amely nem törik el könnyen, és ami a legjobb: nincs hozzá adva ftalát. Ezért kiválóan alkalmas építőkészletekhez és más olyan játékokhoz, amelyeket a gyerekek játszás közben ismételten leejthetnek. Azután ott van a TPR anyag, amely hajlik, de nem szakad el, ha kis kezek rángatják játszás közben. A jó hír az, hogy a gyártók ezt az anyagot sem látják el fémalapú stabilizátorokkal. Az EVA hab pedig azért emelkedik ki, mert ellenáll a napfénynek, és számtalan fürdés után is épségben marad. A szülők szeretik látni, hogy fürdőjátékaik hosszú ideig bírják ki mérgező anyagok kiszivárgása nélkül. Ezek az anyagok valójában speciális teszteken esnek át, amelyek során évtizednyi használatot szimulálnak csupán néhány hét alatt. Amit tapasztalunk, hogy idővel nagyon kevés kémiai anyag kerül átadásra. Mindezen fejlesztések hatására a játékkészítők visszafognak azon instabil adalékanyagok használatát, amelyek később problémákat okozhatnak. Ez az áttérés összhangban áll azzal, amit a szülők világszerte ma kívánnak: biztonságosabb anyagokat, amelyek mégis jól működnek különböző korcsoportok számára.
Műanyag termékek fizikai és mechanikai integritása
Fulladás, ridegség és degradációs kockázatok műanyag játékok tervezésénél
Az értelmiségi játékok biztonságossá tétele azt jelenti, hogy előre gondolkodni kell a műanyag anyagokkal járó veszélyekről. A fulladás továbbra is komoly aggály, ezért az ASTM F963 szabvány meghatározott méretelőírásokat állapít meg a kisgyermekeknek szánt kisméretű alkatrészekre vonatkozóan. Egyes műanyagok nagyon ridegekké válnak erős ütés hatására. Vegyük például a hagyományos polisztirolt, amely könnyen megrepedhet a normál játék során, így veszélyes éles széleket hozva létre. Az anyagok idővel szétbomlanak. A napfény gyengíti őket, miután hónapokig kint voltak, és a napközitekben végzett többszöri mosás felgyorsítja a műanyagból származó vegyi anyagok kioldódását. A vállalatok alaposan tesztelik termékeiket, olyan módszerekkel, amelyek a valós körülmények közötti használatot szimulálják. Megvizsgálják, mennyire ellenállók húzásra (ASTM D638 szabvány), korhatósági teszteket végeznek annak megállapítására, mi történik az évek során, és húzóvizsgálatokat hajtanak végre az összekapcsolt alkatrészeknél. Az anyagok megfelelő kiválasztása nagy jelentőségű. A termoplasztikus elastomerek hőmérsékletváltozás esetén is rugalmasak maradnak, míg az ABS műanyag jobban ellenáll az ütődéseknek. A jó tervezési döntések is fontosak. Az alkatrészek közötti zavaró csipkedőhelyek megszüntetése és a túl vékony falak elkerülése segít megelőzni a repedések kialakulását, mielőtt a kis kezek egyáltalán hozzáérnének.
Műanyag termékek hosszú távú biztonsági teljesítménye valós körülmények között
Kimosódás, UV-bomlás és tisztítószerek hatása a műanyag termékek biztonságára
A műanyagok, amelyeket gyerekjátékokban használnak, továbbra is környezeti problémákat jelentenek, és hatással vannak a biztonságra az élettartamuk minden szakaszában. Amikor a műanyagok hővel, nyállal érintkeznek, vagy hosszabb ideig használják őket, hajlamosak kémiai anyagok, például ftalátok vagy más tiltott anyagok kibocsátására a gyermekek testébe. Ezt a folyamatot, amelyet kioldódásnak neveznek, ezek a körülmények súlyosbítanak. A napfénynek való kitettség fotodegradációt okoz, amely gyengíti a műanyagot. Körülbelül 18 hónapos kültéri használat után az ütésállóság kb. 40%-kal csökken, így sokkal nagyobb az eltörés esélye. Egy másik komoly probléma a tisztítószerekből származik. Számos gyakori háztartási fertőtlenítőszer környezeti stresszrepedezést okozhat bizonyos típusú műanyagokban. Ezek a mikroszkopikus repedések baktériumok szaporodási helyévé válnak. A vizsgálati szabványok, mint például az ASTM D543, segítenek a gyártóknak abban, hogy felmérjék, hogyan viselkednek az anyagok az idő múlásával, felgyorsítva az öregedési folyamatot. A vállalatoknak kifejezetten az ilyen szabványokat kielégítő anyagokra kellene koncentrálniuk, különösen UV-stabilizált polipropilénre. Csak azért, mert egy termék megfelel az alapvető biztonsági előírásoknak, még nem jelenti azt, hogy örökké biztonságos marad.
GYIK
1. A Melyek a műanyag játékok biztonsági szabványai?
A műanyag játékok biztonsági szabványai közé tartozik az ASTM F963 és a CPSIA az Egyesült Államokban, valamint az EN71 Európában, amelyek olyan szempontokat foglalnak magukban, mint a vegyi biztonság, az anyag tartóssága és a mechanikai integritás.
2. A székhely. Miért fontos a játékgyártóknak a harmadik fél általi tesztelés?
A harmadik fél általi vizsgálatok fontosak a globális biztonsági előírások betartásának biztosítása, a káros vegyi anyagok, mint a ftalátok és az ólom azonosítása, valamint a játékanyagok tartósságának és biztonságosságának ellenőrzése érdekében.
3. A szülői család. Mely műanyagok használnak biztonságosabb játékokat?
A játékokban általában használt biztonságosabb műanyagok közé tartozik az ABS, a TPR és az EVA, amelyek nem igényelnek káros adalékanyagokat, és stabilabbak és tartósabbak a gyermekek számára.
4. A székhely Hogyan befolyásolja a napfény a műanyag játékok biztonságosságát az idő múlásával?
A napfény fényszennyezését okozza, ami gyengíti a műanyagot, és potenciálisan hajlamosabbá teszi a töréseket és a vegyi anyagok környezetbe történő kibocsátását.
5. A következő. Vajon a tisztítószerek befolyásolhatják a műanyag játékok sértetlenségét?
Igen, egyes tisztítószerek környezeti stresszrepedezést okozhatnak bizonyos műanyagokban, ami kis repedésekhez vezethet, növelve ezzel a baktériumokkal való szennyeződés kockázatát.